A fényvédő krémeket gyártó iparág folyamatosan arra figyelmezteti a közönséget, hogy jól burkolja be magát, mielőtt a szabadba merészkedik. Az áruházak polcai zsúfolásig vannak egyre magasabb és magasabb fényvédelmet ígérő termékekkel (SPF).
Mindeközben kutatási eredmények támasztják alá azt a tényt, hogy az európai és amerikai lakosság 50-60%-a nem kap elég D vitamint.
D vitaminhoz háromféle módon juthatunk: napsugárzás, D vitaminban gazdag ételek bevitele, vagy étrend kiegészítők szedése által.
Bizonyos ételek tartalmaznak ugyan nyomokban kimutatható mennyiséget ( ilyenek pl. egyes halfélék: makréla, szardínia, lazac, bizonyos D-vitaminnal dúsított tejtermékek, vagy pl. a shiitake gomba), gyakorlatilag azonban lehetetlen a napi táplálkozás során elegendő D vitaminhoz jutni. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet a napfényt a „legfontosabb D vitamin forrásnak” nevezi. Szervezetünk akkor termeli a „napfény vitamint”, amikor UV (ultraviola ) sugárzás éri bőrünket. Ahhoz, hogy a legtöbb szakember által elfogadott minimális napi értéket elérjük ( kb.1000 és 2000 IU, azaz nemzetközi egység között), a testfelület kb. 25 %-át kell 10 percnyi UV sugárzásnak kitenni hetente legalább 2-3 alkalommal, tavasszal, nyáron és a kora őszi időszakban.
Általánosságban megállapítható, hogy ennek még csak a közelében sem vagyunk. Ennek oka – többek között - napjaink életmódjában keresendő: kevés (szabadidős) tevékenységet folytatunk a szabadban.
A földrajzi fekvés, az időjárás, a környezetszennyezés és a fényvédő termékek használata mind korlátozza az UV sugárzás elérhetőségét. Olyan állandó faktorok, mint pl. az évszakok is szerepet játszanak. Pl. az őszi, téli hónapokban a napfény igen értékes dolog az észak-európai és észak-amerikai területeken.
Közismert tény, hogy megfelelő D vitamin szint nélkül szervezetünk nem tud erős csontokat építeni vagy egészséges immunrendszert fenntartani. Új kutatási eredmények azt is alátámasztják, hogy az úgynevezett „napfény vitamin” életfontosságú szerepet játszik számos halálos betegség megelőzésében, mint pl. sclerosis multiplex, skizofrénia, valamint egyes szívbetegségek. Egészségügyi szakemberek becslése szerint nem kevesebb, mint 47000 rák okozta halálesetet lehetne megelőzni csak az Egyesült Államokban évente, ha a megfelelő D vitamin szint elérhető lenne. De a naptól elriasztó üzenetek és egészségügyi „szakértők” felelőtlenül arra biztatnak minket, hogy fényszűrővel ellátott naptejet és kozmetikumokat használjunk, melyek akár a D vitamin termelés 100 %-át is blokkolhatják.
A D vitamin hiány krónikus és halálos betegségek kialakulásának százezreihez járul hosszá. Ez azt jelenti, hogy azok a napfényről szóló mítoszok, melyek hangoztatása mára mindennapossá vált a kozmetikai ipar részéről, nem csupán félrevezetők, hanem halálosan veszélyesek. Pontosan annyira van szükségünk a napfényre, mint a vízre, ételre vagy tetőre a fejünk felett.
A zárt falak közti életvitel, az irodaházakban, gyár- és raktárcsarnokokban, áruházakban és szolgáltatóegységekben végzett munka, valamint a fényvédő krémek túlzásba vitt alkalmazása is oda vezet, hogy bőrünk nem képes elegendő D vitamint termelni. A folyamatos D vitamin hiány következményei jelentősek: izomerő-csökkenés, fokozott mell-, vastagbél és prosztatarák veszély, gyakori fertőzések, magas vérnyomás és a csontsűrűség is csökken.
Ha tenni akarunk valamit egészségünk érdekében a téli hónapokban, vegyünk napfürdőt a szoláriumban. A szalonokban található modern berendezések gondoskodnak arról, hogy megfelelő sugárzás-összetételben elegendő besugárzást kapjunk a garantáltan megfelelő D vitamin ellátás biztosításához.
Hamis elővigyázatosság lenne teljesen elkerülni a napfényt a bőrrák megelőzésének érdekében. Tény, hogy túl sok UV fény egészségtelen. Ahogyan számos más jó dolog árthat egészségünknek, ha túlzásba visszük. De a túlzott elkerülés is határozottan veszélyes lehet.
Amikor napsugárzásról van szó, az örök bölcsességet tartsuk szem előtt: mindent mértékkel.
Az írás Michael Holick M.D. (Boston University, USA) nemzetközileg elismert D vitamin kutató „America’s dangerous heliophobia” c. cikke felhasználásával készült.
